Első nap, érkezés

Fincsi volt a hajnali fél3as kelés. Fél5 körül felvettük Gábort is Pesten, majd megvolt a reptéren a búcsúzkodás és INDULÁS!!! Pontosan beért a gép, 1 óra 20 perc múlva, fél8 körül Milánóban voltam. Körbenéztem a reptéren kicsit majd leültem, megírtam Carlonak, az olasz szervezőnek hol talál meg és vártam. Izgi volt, ugyanis gőzöm nem volt hogy néz ki, hogy ismerjük fel egymást. Majd negyed10 körül (fél9re ígérte magát) egyszer csak odalépett hozzám valaki és azt mondta „Ányesz”. Mivel már megszoktam hogy így hívnak az olaszok felkaptam a fejem rá és indulhattunk is. Az úton majd elaludtam, Carloval minimális beszélgetést folytattunk, nem a nagy dumás olaszok közé tartozik. Amikor megérkeztünk a campingben mindenki nagyon kedvesen fogadott, aláírtam egy rakat papírt és végül Jan-ra, a holland főanimátorra lettem bízva. Egyelőre vele és a barátnőjével, Patty-vel vagyunk itt. Ma még nem kellett dolgoznom különösebben. Megmutatták a campinget, bemutattak az itt dolgozóknak, majd azért kísértem őket a programokra. Még nincsenek sokan a campingben, főleg csak gyerekek rohangálnak, a délutáni miniclubra nem jött el egy sem, így hármasban uno-ztunk. Mintha tényleg nyaralni lennék itt velük J A camping amúgy nagyon szép, közvetlenül a tóparton van, van egy aránylag nagy medence, ám sehol sem túl mély a víz benne. Teniszpályák, foci-, kosár-, röpipálya, van minden, azonban az egész nem túl nagy, kb 2500 fős. Még a miniclub előtt elmentünk enni is, nagyon fini a kaja, az étterem étlapjáról választhatunk és rendes adagot is adnak. Ma ebédre gnocchit ettem, vacsira sajtburgert, de csak mert nem voltam éhes. Holnap tésztát meg pizzát akarok enni. Patty olyan pizzát evett vacsira, amire ananászt és sült krumplikat kért. Érdekesen nézett ki a pizza terítve sült krumplival, de ő tudjaJ Az esti minidisco poén volt! Egyelőre én a gyerekek mögé álltam be és próbáltam másolni Jan-ékat. Vicces számok és koreográfiák vannak, de mind nagyon egyszerű. Annak ellenére hogy totál hülyének éreztem magam közben, jó érzés volt látni, hogy a gyerekek hogy élvezik. Ezután elbúcsúztattunk egy holland családot, akik holnap mennek haza, de a gyerekek alig akarták elengedni Patty-t meg Jan-t. Este csak döglöttünk, elég fáradt voltam úgyhogy hamar lefeküdtem.